Szobrászat
1979-ben nagy opera szeretetemnek köszönhetően kezdtem el egy portré szobrot csinálni. A szobor Miller Lajost ábrázolta. Amikor egy bizonyos pontra eljutott a szobor készítés, akkor írtam egy levelet a Művész úrnak az Operaházba. Leírtam, hogy kezdő szobrász vagyok, és az opera előadás, annyira megragadott, hogy elkezdtem egy portré szobrot mintázni. Ám , elakadtam a mintázásba, kértem küldjön nekem fotót, ami segíteni tud. a Művész úr, felhívott telefonon, küldött két képet, és meghívott, ha valamennyire elkészűl a szobor látogassam meg Őt és Feleségét, a szoborral együtt. Amikor a szobor olyan állapotba kerűlt, hogy már alakítani lehetett, elmentem hozzájuk egy nap. Becsengettem. Egy , aranyos, mosolygós ember nyitott ajtót. Ő volt Miller Lajos.
Egyetlen baj volt csupán, az, hogy még nekem se hasonlított a szobor a névadójára:)
Innentől kezdve, Ő elég sokszor jött fel a Hajós utcai lakásunkba modelt űlni. Dínó becenevű kisfiával, aki ma Miller Zoltán néven befutott híres színész.
Ezek a látogatások, mindig nagy élmények voltak. Nemcsak nekem, de az opera zenét színtén nagyon szerető Édesanyámnak is. A művész úr közben rengeteget mesélt. Mesélt az operaházi, és mesélt a kűlföldi útjairól.
Egyszer, amikor éppen a Tiborc szerepére készűlt, modell ülés közbe, egyszercsak felugrott, és elénekelte nekünk Tiborcz híres panaszát. Soha nem felejtem el.
Amikora szobor kész lett, abba az évbe kapott a Művész úr Kossuth díjat.1980- at írtunk akkor.
Bárhol, bármikor találkozunk az életbe, mindig nagy barátsággal, és szeretettel üdvözől. Persze én is. Miller Lajos bejárta a viág nagy operaházait. híres, és nagyon keresett művész volt.
Most, hogy, már megjelentek az ősz hajszálai, Ő maga is alkotó művész lett. Fest. Remélem, hogy egyszer láthatom a festményeit.